Az eljárás első lépéseként kinevezések történtek. StanisŁaw Gadolewski poznani érsek “Postulatornak” nevezte ki Jakubowska Anna nővért, aki hivatalosan kérte a szóban forgó “Isten szolgálója” boldoggá avatását, “Konzultoroknak” pedig azokat a teológusokat, akik felülvizsgálják a benyújtott bizonyítékokat. Ezt követően a jelenlévők szentmisében imádkoztak Vlogyimira nővér boldoggá avatásáért. Az életszentség a hit szemével Isten ajándéka az Egyház és Rendek számára.
Wlodzimira Czeslawa Wojtczak nővér egy kis faluban, Franklinowban született 1909. február 20-án, Ostrow Wielkopolski közelében. Közepesen gazdag családból származott. Édesapja József, kovács volt, édesanyja Hedwig, pedig háztartással foglalkozott. A keresztségben Lewkowo templomban részesült, ahol a Czeslawa nevet kapta. Ugyanebben a templomban fogadta be először Krisztus testét és vérét is.
Az idő, amelyben felnőtt, nem volt könnyű. Az I. Világháború arra kényszerítette az apát, hogy a francia fronton a porosz hadsereg soraiban harcoljon. Az anya egyedül maradt otthon két lányával. A háború befejeződése és Lengyelország függetlenségének kivívása után a család átköltözött Ostrow Wielkopolskiba. Ott vásároltak egy bérházat, amelyik máig létezik, sőt még az Ő rokonai lakják.
Kiskora óta nemcsak a szorgalom és a jó tanulmányi teljesítmény jellemezték, hanem aktívan vett részt különböző karitatív tevékenységekben is. A Nő Gimnáziumban folytatott tanulmányai alatt egy CARITAS csoporthoz tartozott. A diploma megszerzése után csatlakozott a „Fiatal lengyelek” egyházszervezethez, ahol pénztárosként szolgált.
A Szent Erzsébet Nővérek Kongregációjához 1930. augusztus 18-án csatlakozott.
1933. július 27-én öltözött be, és vette föl a Mária Vlagyimira nevet. Még a jelölt időben, Poznanban a Vallási Kultúra Intézményben végzett tanulmányai befejezése után a Katolikus Szociális Főiskolán tanult tovább.
Nagyon imádságos nővér volt, kiváló szerzetesi magatartással, a szabályzat szerinti élettel, és hihetetlen szorgalommal. Érzékeny volt az emberi nyomorúságra. 1933-ban, az első fogadalom után nyitott szívvel kezdte el munkáját egy olyan óvodában, ahova munkanélküli családok gyermekei jártak. 1936-ban Poznanban, az Isten Testének Templomnál egy új óvodát vezetett, ahol nagy elkötelezettséggel dolgozott, mint egy menedzser. A várostól kapott támogatást a gyermekek élelmezésére, egészségügyi ellátására, és az óvoda berendezésére fordította. Nagy odaadással dolgozott, gyakran segített a rászoruló gyermekek családjainak.
1939. augusztus 28-án, három nappal a II. Világháború kirobbanása előtt tett örök fogadalmat. Már akkor is észlelhetők voltak nála a tuberkulózis első tünetei. A megszállás, és az országban lévő nehéz politikai helyzet sok nővért a szerzetesi élet elhagyására kényszerített. Vlagyimira nővér is visszatért a családi házba Ostrow Wielkopolskiba. Fájdalmasan élte meg az elválást a közösségtől, és a habitus levetését.
A megszálló német katonák parancsára, és a betegség miatt el kellett hagynia a szülei házát. Idősek Otthonába került. Itt kezdődött földi életének utolsó szakasza. A nővérek közösségétől való elválás után bár elszigetelten élt tőlük, mégis továbbra is lelki kapcsolatot tartott velük. Az otthonban kezdett el írni egy naplót, amivel azt szerette volna, hogy halála után az édesanyjának maradjon egy emléke, vígasztalása. Ebben a naplóban elmondta Jézushoz kötődő nagy szeretetét. Imádsággal szájában halt meg 1943. február 20-án.
Vlogyimira nővér nagy tiszteletet érzett az Oltáriszentség, Jézus Szíve és a Szűzanya iránt. Élete célja a Krisztushoz való hasonlítás volt, ahogy erről az első fogadalom után írt: „Add Jézusom, hogy bár tudnék úgy meghalni, mint te – feledésben és megvetettésben.”
Imádság: Mindenható Istenünk! Te meghívtad Vlogyimira nővért, hogy a Szent Erzsébet Rendben munkájával, imádsággal és szenvedéssel szolgálhasson Neked és felebarátainknak. Kérve kérünk az Ő közbenjárása által, hogy a hivatás szerinti mindennapi feladatainkat örömmel tejesítsük, és add ezt a kegyelmet…………( mondjuk az imaszándékunk). Hallgasd meg könyörgésünket, amelyet hittel kérünk. Az Ő példaképe buzdítson minket, hogy hűségesen kövessünk Téged az élet útján, amelyre hívtál minket, és ébressz fel sok fiatalt, hogy tejesen adják életüket Neked és Egyháznak. Krisztus a mi Urunk által.
