PASCHALIS nővér
(Maria Magdalena) JAHN
Március 30-án Nysában belépett a Szent Erzsébet nővérek kongregációjába.Az 1938. október 3-i beiktatásakor vette fel a Maria Paschalis nevet.Egy évvel később, 1939. október 19-én tett először fogadalmat.Maria Paschalisnak nagy volt az Istenbe vetett hite, figyelmes volt, hűséges a fogadalmához, engedelmes, gondoskodó, aki többet gondolt másokra, mint saját magára.Első szolgálatait Kreuzbergben (Kluczbork) és Leobschützben (Glubczyce) végezte, majd 1942. áprilisától Nysában, a Szent Erzsébet – házban folytatta, ahol szakácsként szolgált és az idős nővéreket gondozta.
VÉRTANÚSÁG
A II. Világháború Paschalis nővért Nysában érte.március 22-én a katonák arra ösztönözték a város lakóit, hogy amint a Vörös Hadsereg közeledik, meneküljenek. A nysai házfőnök úgy döntött, hogy a fiatal nővéreket, Paschalist és Fidest azonnal elküldi. Mindkét nővér először Neudorf (Nowa Wies) felé indult, majd onnan tovább a mai Csehország irányába folytatták útjukat. A Szudéta-vidékre, Losiny Wielkiebe (Velke Losiny) érkezésükkor a helyi plébános egy ottani családnál helyezte el őket, de a vörösgárdisták ezt a települést is hamar elérték.A nővérek a vörösgárdisták bestialitásától való félelmükben tovább menekültek Sobotina (Zoptau) felé, ahol egy iskolában kaptak szállást. Ottani tartózkodásuk alatt segítettek a templom és a plébánia körüli különböző munkákban.Május 11-én M. Paschalis nővér az udvarra akart menni. Még a lépcsőn volt, amikor egy katona elhajtott az iskola mellett, megállt és bejött az épületbe. A nővér először nem vette észre, de amikor meglátta, megrémülve és félelemmel telve mindattól, ami történhet, visszaszaladt a szobába, ahol a nővérek a rájuk bízott betegekkel tartózkodtak. A katona követte és felszólította, hogy menjen vele. M. Paschalis nővér határozottan válaszolt: „ A habitus, amit viselek, szent ruha, és soha nem megyek önnel. A katona megpróbálta megtámadni, de ő kiszabadult. A vörösgárdista újra felszólította, hogy kövesse, majd azzal fenyegetőzött, hogy lelövi. A nővér megismételte: „Lőjön le. Az én vőlegényem Krisztus, csak hozzá tartozom!” Aztán letérdelt, kezébe vette a Rózsafüzért, és azt mondta: „Kérlek mindnyájatokat kedves testvéreim, bocsássatok meg nekem. Jézusom, adj erőt!”A katona először egy figyelmeztető lövést adott a mennyezetbe, majd a második halálosat a bátran térdelő fiatal Szent Erzsébet nővér szívébe. Amikor a nővér testét az épületből kivitték, valaki így szólt: „Most viszik a szentünket.”Ezt mindenki megerősítette, aki jelen volt a halálánál. Maria Paschalis nővért a sobotinai (Zoptau) temetőben temették el a plébániatemplom sekrestyéje előtti fal közelében, papok, nővérek és nagyszámú lakosság jelenlétében, akik eljöttek a temetésére.A fiatalok számára ő a tisztaság értékes példaképe. A helyiek a „csehek fehér rózsájának” nevezik.
- EDELBURGIS (Juliana) KUBITZKI nővér
VÉRTANÚSÁG
február 13-án a Vörös Hadsereg elfoglalta Soraut. A katonák nyomatékos utasítására a nővéreknek mindent maguk mögött hagyva már másnap el kellett hagyni a rendházukat.Éjszakára egy túlzsúfolt fogadóba terelték, és ott őrizték őket. Másnap reggel elengedték a nővéreket, akik a plébánián kerestek menedéket, ami azonban nem volt biztonságos, mertnem lehetett kulcsra zárni. Február 17- ről 18- ra virradó éjjel megjelentek az orosz katonák, kiválasztottak három nővért, meg néhány leányt, akiket erőszakkal elhurcoltak. Csak másnap reggel engedték őket újra szabadon. Az események testi és lelki terhéről M. Edelburgis nővér vallomása így szól: „Semmilyen körülmények között sem fogom ezt újra elviselni, még akkor sem, ha az életembe kerül.” Két nappal később a katonák egy csoportja megrohamozta a plébániát. A nővérek abban a szobában tartózkodtak, ahol az idős emberek gyűltek össze, de üldözőik ott is megtalálták őket. A katonák felszólították M. Edelburgis nővért, hogy menjen velük, de ő nem volt hajlandó átélni még egy erőszakot. Erre az egyik katona haragra gerjedt és megfenyegette, hogy lelövi. M. Edelburgis nővér határozottan felelte:”Igen! Lőjön le!”A katona ezután puskatussal többször fejbe verte. Amikor a nővér a felszólítást megtagadva továbbra is kitartott elhatározása mellett, a katona pár lépés távolságról leadott rá néhány lövést.Edelburgis nővér halkan felsóhajtott, majd az utolsó lövéstől eszméletét vesztve ráesett a mellette ülő társára. Mielőtt végleg kilehelte volna a lelkét, egy pap feladta neki az utolsó kenetet. Edelburgis nővér az életét adta a tisztasága megvédéséért, amiről mindenki meggyőződhetett.Három nappal később Sorauban, a „Mária Mennybemenetele” templom közelében helyezték örök nyugalomba. A kiömlött vér jelképeként a nővérek vörös virágot ültettek sírjára.
ROSARIA (Elfrieda) SCHILLING nővér
VÉRTANÚSÁG
Február 18-án, egy nagyböjti vasárnap Naumburgban a nővérek még részt vettek a reggeli szentmisén, és részesültek a szentáldozásban.Estére azonban a Vörös Hadsereg elfoglalta a várost. A katonák betörtek a légvédelmi pincébe, ahol a nővérek, és más emberek a városból kerestek menedéket.Brutális erőszakuk első áldozatai a nővérek voltak, akik bátran ellenálltak a megfélemlítésnek és a zaklatásnak.A katonák kegyetlenkedése 1945. február 22-én estére tovább súlyosbodott. Az ügyeletes tiszt parancsba adta nekik, hogy menjenek el M. Rosaria nővérért és vigyék el hozzá.A nővér megértve mi vár rá, ellenállt és bátran védekezett, de a katonák egyszerre három oldalról körbefogták, és a többiek közül kirángatva magukkal vonszolták.Éjfél körül tért vissza súlyosan megsebesülve, ütésektől vérző fejjel. Ruháját széttépték, a ki-merültségtől elgyengült és belső vérzése is volt.Az ottani pap féltve M. Rosaria nővér életét, végső feloldozásban részesítette.Amikor a nővér állapota javult, akkor volt képes elmondani mi történt vele: órákon keresztül mintegy harminc megvadult katona vett rajta erőszakot.Másnap estefelé a Vörös Hadsereg katonáinak egy csoportja ismét a légvédelmi pincébe ment, és mindenkit arra kényszerített, hogy menjenek a parancsnok irodájába. Csak M. Rosaria nővér nem mehetett, neki maradnia kellett, mert a tiszt magának akarta megtartani. A nővér, hogy megmeneküljön a további erőszaktól, összeszedte minden erejét, belekapaszkodott az egyik társába és a többiekkel együtt indult a parancsnokságra. Hírtelen két lövés dördült el, amikkel a feldühödött tiszt M. Rosaria nővért vette célba.Az első lövés után a nővér „Jézus, Mária” nevével az ajkán földre rogyott, a második után holtan esett össze.A naumburgi (Nowogrodziec) városi temetőben helyezték örök nyugalomba.
ADELA (Klara) SCHRAMM nővér
VÉRTANÚSÁG
A Vörös Hadsereg csapatainak Godzieszówba (Günthersdorf) való bevonulását megelőző evakuáció után a faluban csak néhányan maradtak, akik egy-egy házban, kis csoportokban gyűltek össze.
Adela nővér tudatosan és önkéntesen szintén a maradás mellett döntött, hogy vigyázzon a rábízott idős nőkre, akik gyengeségük és előre haladott koruk miatt nem tudtak biztonságos helyre menekülni. Február 20-án a Vörös Hadsereg bevonult Günthersdorfba, és mindent elpusztított. Különösen barbár módon kezelték a fiatal lányokat és asszonyokat, akiket M. Adela nővér, ahogy csak tudott, segített és támogatott.
A nővér az idős asszonyokkal a fenyegető veszély elől a segítőkész Paul Baum és felesége, Maria asszony tanyáján keresett menedéket, ami azonban, mint kiderült, nem volt biztonságos hely.
Február 25-én, vasárnap, M. Adela nővért, miközben a tisztaságát védte, fejbe lőtték.Vele együtt holtan találták a rábízott gondozottakat és a háztulajdonosakat is. A katonák a testüket egy közeli bombakráterbe dobták, ahol 2013-ban emléktáblát helyeztek el tiszteletükre.
SABINA (Anna) THIENEL nővér
VÉRTANÚSÁG
Február utolsó napján a laubani Erzsébet nővérek házába közel 150 katona hatolt be, ahol kialakították a szállásukat.A nővéreknek sok borzalmat kellett elviselniük, ki voltak szolgáltatva az erőszaknak, bántalmazásnak és az épületet sem hagyhatták el. Sabina nővér a többi nővérrel, az idősek otthonának lakóival és a menekültekkel együtt egy zsúfolt szobába volt bezárva, ahol közel 50 személy tartózkodott. Este egy vörösgárdista közeledett Isten szolgájához és megpróbálta erőszakkal elvonszolni.
Sabina nagy félelme ellenére bátran védte tisztaságát. A következmények ismeretében tudatosan kezébe vette a keresztet, és fennszóval kiáltotta: „Istennek Szent Anyja, védelmezz engem, a tisztaságom, engedd, hogy tisztán haljak meg!”
Miután a katonána nem sikerült megvalósítani a szándékát, másik áldozat után nézve elment. Másnap, március 1- én, mindenki, akit a kolostorban őriztek, engedélyt kapott az épület elhagyására. Három nővér, köztük M. Sabina, élve a lehetőséggel, szintén útra készült, amikor a katonák visszarángatták, és az épület egyik első emeleti szobájába tuszkolták őket. Amikor lövöldözni kezdtek, M. Sabina nővér a másik két társával együtt letérdelt és megismételte fohászát: „Istennek Szent Anyja, engedd, hogy tisztán haljak meg! Védelmezd a tisztaságom!” Abban a pillanatban a szomszéd szobából a zárt ajtón keresztül egy titokzatos golyó csapódott be, amely szíven találta M. Sabina nővért, aki halk sóhajjal összeesett, majd mielőtt meghalt, még egyszer kinyitotta a szemét. Egy pap, aki a közelében volt, feladta neki az utolsó kenetet. A titokzatos golyó rejtélye sohasem tisztázódott.
A nővérek meg voltak róla győződve, hogy a Legszentebb Anya meghallotta M. Sabina nővér utolsó fohászát. Testét a lubani katolikus temetőben helyezték örök nyugalomba.
SAPIENTIA (Lucja) HEYMANN nővér
VÉRTANÚSÁG
Nehéz leírni azt a sok szörnyűséget és erőszakot, amit a nővérek Nysában az orosz katonáktól elszenvedtek.A Szent Erzsébet – házban, ahol Sapientia nővér az utolsó időkben élt, sok idős és beteg nővér kapott helyet. 1945. február végére a számuk 139-re nőtt. A kertbe becsapódott bombák miatt a ház különösen veszélybe került. 1945. március 19- től a nővérek a pincében kerestek menedéket.Ahogy a Vörös Hadsereg 1945. március 24-én bevonult Nysába, mindjárt a város ostromának kezdetekor kinyilvánította brutalitását, amitől az embereken eluralkodott a félelem és a bizonytalanság. A katonák még aznap a Szt. Erzsébet házat is elfoglalták. Ettől az időtől kezdve rosszul bántak a lakossággal, a nővéreket is molesztálták, akiket csak a szentmisék és Szentségimádás közben nem zaklattak. Ők mindezen borzalmak túléléséhez erőt és bátorságot az Oltáriszentségből merítettek, amelyet a megszentségtelenítéstől való félelmükben a pince egyik sarkában gondosan elrejtettek.Amikor a nővérek együtt voltak az étkezőben, a könyörtelen, brutális agresszorok csoportokban jöttek, hogy áldozatokat szedjenek közülük, de a könyörgésük és ellenállásuk hiábavaló volt. Azokat a nővéreket, akik védeni próbálták a társaikat, puskával ütlegelték, vagy rugdosták.Az egyik ilyen alkalomkor a katonák nyomatékos utasítására a nővérek összegyűltek az étkezőben, akik között volt az akkor hetven éves M. Sapientia nővér is. Az agresszorok, miután beléptek a szobába, alaposan körülnéztek. Nem messze az ajtótól, a kályha közelében egy fiatal nővér ült. Az egyik katona odament hozzá és el akarta vinni.M. Sapientia nővér, aki a fiatal társa közelében ült, könyörögni kezdett a katonának: „Ne, kérem, ne tegye.” Miközben M. Sapientia nővér a katonának könyörgött, az előkapta a fegyverét, a nővér halántékához szorította és lőtt.
A nővér a halálos találattól nem zuhant le a padlóra, hanem ülve maradt a széken; miközben a vére az arcába folyt. Sapientia nővér földi maradványai a Szt. Erzsébet ház kertjében, egy közös sírban nyugszanak Nysában, az Obermährengasse -n (ma Slowianska utca).
ADELHEIDIS (Jadwiga) TÖPFER nővér
VÉRTANÚSÁG
A nővérek, akik a kongregáció karizmájához híven teljesítették felebaráti karitatív munkájukat, azokkal maradtak, akiknek szükségük volt rájuk, és velük együtt szálltak sírba.Adelheidis nővér is azok közé tartozott, aki teljes odaadással szerette embertársait. Már fiatal lányként, majd később, mint novíciusnak is nagy vágyai voltak, misszionárius akart lenni, és mártírként akart meghalni. A második vágya teljesült.
A II. Világháborúban M. Adelheidis nővér Nysában volt a Szt. Notburga otthonban. A háborús események és a város bombázása miatt a polgári lakosság menekülni kényszerült. Sok idős és beteg ember visszamaradva elszakadt a hozzátartozóitól, ezért a nővérekhez ment.
A nővérek közül is néhányan elmenekültek, de M. Adelheidis nővér maradt, mert az előrehaladott koruk miatt törékeny pártfogoltjai számára az evakuálás nem volt megvalósítható. A nővér teljes odaadással gondoskodott az idősekről, az otthon lelke volt. Állandóan kereste a szabad helyek kialakításának lehetőségét a legszegényebbek számára, és odaadó anyai szeretettel gondoskodott róluk.
Március 24-én M. Adelheidis nővért a nysai Szt. Notburga otthon többi nővérével együtt a vörösgárdisták részéről több zaklatás és molesztálás érte.
Megelőzve a további legrosszabb eseményeket, a nővérek letérdeltek az oltár előtt, bűnbánatot tartottak, szentáldozásban részesültek és megújították a fogadalmukat.
Még aznap este az ebédlőbe, ahol M. Adelheidis nővér M. Sylvestra Evert nővérrel és az ápoltjaikkal együtt tartózkodott, hírtelen bejött egy orosz tiszt. Provokatívan a vérző kezére mutatott és megkérdezte, ki lőtte meg. Jóllehet mindenki megesküdött, hogy nem közülük való a tettes, minden további nélkül lelőtte mind a két nővért, akik a szemtanúk beszámolói szerint az „igazság mártírjaiként” haltak meg.
Így teljesült M. Adelheidis nővér vágya, amit egyszer egyik nővértársának bizalmasan bevallott: „Semmit sem szeretnék jobban, mint hogy mártír legyek.” Mindkét nővér holttestét Nysában, a jeruzsálemi temetőben hantolták el. Mártírnővéreink Mesterük, Jézus Krisztus által, éveken keresztül készültek az Istennel való végső egyesülésre. Az Úr nehéz úton vezette és megtanította őket arra, hogy a legszörnyűbb pillanatokat is a gyilkosaikkal szembenézve, alázattal tudják fogadni, és tekintetüket a Megfeszített Szeretetre fordítsák. A nővérek nem kértek kegyelmet, nem könyörögtek az életükért, nem kérdezték: Miért? Nem kiáltották: Uram, hol vagy? Csak halkan suttogták: Jézus, legyen meg a Te akaratod. Csendesen ismételgették; Jézusom, az irántad érzett szeretetből, a szeretetből…
A mártírnővérek mindegyikének élete olyan, mint a Rózsafüzér egy-egy gyöngyszeme, amelyekben a fájdalmas titkok a dicsőségre vezetnek.
MELUSIA (Marta) RYBKA nővér
Július 11-én Pawlowban (Pawlau), Racibor
VÉRTANÚSÁG
Amikor az orosz katonák 1945. március 24-én megszállták Nysát, M. Melusia nővér harminc menekült társával együtt a Szt. György – ház pincéjében tartózkodott. Isten szolgája különös gondot fordított az ottani betegekre, és helyt állt azoknak a lányoknak a védelmében, akik a nővér által vezetett háztartástan – ismereti iskola diákjai voltak. Még aznap, a délutáni órákban, a házban megjelent egy orosz katona, és az egyik lányt el akarta rabolni. M. Melusia nővér a lány védelmére kelve határozottan kettőjük közé állt, így a támadó nem érte el célját, és a lánynak sikerült megmenekülni. A katona dühösen elment, de kis idő múlva egy másik társával visszajött, akivel a lány kiadását követelték. A nővért is megfenyegették, amennyiben nem engedelmeskedik, lelövik. Majd a támadók M. Melusia nővért a társával, M. Virgina Podolska nővérrel együtt kirángatták a pincéből, és egy földszinti szobába zárták. A veszély tudatában ők mindketten megerősítették a fogadalmukat, és a halálukért imádkoztak. Az egyik katona, aki erőszakot akart tenni M. Melusián, megtámadta őt, de a nővér nem adta fel, bátran védte a tisztáságát.
Virgina nővérnek sikerült visszaszökni a többiekhez a pincébe, ahonnan hallották az első emeleti dulakodást, majd ezt követően a lövéseket. Két nappal később a padlón vértócsában fekve, holtan találták M. Melusia nővért, fején a katonák pisztolyainak golyói által ütött sebekkel, széttárt karokkal. A barbár vörösgárdisták nem sokkal M. Melusia nővér meggyilkolása után visszavonultak, előtte azonban felgyújtották a ház pincéjét. A tűz gyorsan terjedt, de megállt a szoba előtt, ahol a meggyilkolt M. Melusia nővér holtteste feküdt. A szemtanúk szerint Isten szolgája védte meg a házat a teljes leégéstől. Testét a kolostor kertjébe vitték (Obermährengasse), és három másik meggyilkolt nővértársa mellé temették.
FELICITAS (Anna) ELLMERER nővér
VÉRTANÚSÁG
Krisztus keresztjének az elfogadására szóló meghívás gyakran egy szempillantás alatt jön, amikor a legkevésbé számítunk rá. Felicitas nővér számára 1945. Szent hetében március 25-e, ilyen drámaian váratlan nap volt. Az ebédlőben, ahol éppen összegyűltek a nővérek, hírtelen megjelent a katonák egy csoportja, hogy lányokat, asszonyokat és nővéreket is kiválasztva magukkal vigyék őket. M. Felicitas nővér a házfőnökhöz, Arcadia Kroll nővérhez fordul segítségért, aki megpróbálta megvédeni a lányokat, asszonyokat. Tette a katonákból dühöt váltott ki, és egyikük a puskatussal többször fejbe is verte, amitől a nővér eszméletét veszítve a földre zuhant. Felicitas nővér a házfőnök segítségére sietve odalépett hozzá, amire az egyik támadó megragadta, és magával akarta vonszolni. A nővér határozottan „Nem!”-et mondott, és elszántan védte magát. Ekkor a katona másodszor is felszólította, hogy kövesse, majd halállal fenyegette meg, ha nem tesz eleget a parancsnak. A nővér megingathatatlanul maradt és nem volt hajlandó megadni magát, mondván, szívesebben hal meg, mint hogy vele menjen. Ezután eldördült egy figyelmeztető lövés, és amikor a katona másodszor is célzott, a nővér a falnál állva, széttárt karokkal fennszóval kiáltotta: „Örökké éljen Krisztus, a Király!” Mielőtt befejezte volna a végső szót, eltalálta a halálos golyó. Az agresszor ezután még brutálisan a nővér mellére gázolt, és addig rugdosta a fejét, amíg az áldozat kilehelte a lelkét. Felicitas nővért a Szt. Erzsébet – ház kertjében, a többi társával együtt helyezték örök nyugalomba.
ACUTINA (Helena) GOLDBERG nővér
VÉRTANÚSÁG
január 26-án az orosz csapatok megszállták Leubust. A városban a nővérek árvaházat tartottak fenn azoknak a gyerekeknek és fiatal lányoknak a számára, akik a háborúban elvesztették szüleiket. A lányok nagy traumával élték meg a veszteségeket és a háború borzalmait. A bajban szerencséjük volt, hogy a nővéreknél otthonra találtak, és szeretetteljes gondoskodásban részesültek. Az otthonban tartózkodó fiatal lányok miatt a nővérek rendszeresen ki voltak téve a katonák „látogatásainak”, akik mindenhol bajt kevertek, ahol megjelentek; a házakban, a városban és az utcákon. Kegyetlenkedésük határtalan volt, nem kímélve a lányokat, asszonyokat, de a nővéreket sem. Acutina nővér a gyermekek, és a tizenéves lányok biztonságát kitartó felelősséggel védte a Vörös Hadsereg katonáinak minden erkölcsi értéket figyelmen kívül hagyó bestiális viselkedésével szemben. A támadók semmilyen törvényt nem tartottak tiszteletben, pld. istállónak használták a templomot, lerombolták a kápolnákat, tönkretették a temetőket.
Május 2-án folytatódtak a tragikus események. Acutina nővér lányokkal Krzydlina Wielka (Groß – Kriedel) felé menekült, amikor az úton elhaladó szovjet katonákkal találkozott. A katonák meglátva a fiatal lányokat megálltak, majd az erőszak szándékával közeledtek hozzájuk. M. Acutina nővér védelmébe vette a lányokat, szorosan melléjük állt és nem engedte, hogy a katonák a közelükbe jöjjenek.n A dulakodás és sírás közben a parancsnok gúnyos nevetéssel hírtelen előrántotta a pisztolyát és lelőtte M. Acutina nővért. A többi katona nevetve nézte végig a történteket, majd folytatta útját. A sértetlenül megmenekült lányok térdet hajtva, sírva imádkoztak meggyilkolt megmentőjük felett. A helyi lakosok, félve a katonák fenyegetéseitől, az éjszaka leple alatt, a sötétség védelmében M. Acutina nővér holttestét egy katonai egyenruhával letakart szénás szekéren Krzydlina Malaba (Klein – Kreidel) vitték, és az ottani egyházközség temetőjében hantolták el. Minden egyes nővér élete olyan, mint a Rózsafüzér tizedének gyöngyszemei, ahol a fájdalmas titkok a dicsőség titkaiba vezetnek minket.
A BOLDOGGÁ AVATÁS ÚTJÁN
Az 1945-ben meggyilkolt Szt. Erzsébet nővérek hősies tanúságtételének emlékét nem viselte meg, nem halványította el az idők próbája, hanem mai napig még erősebben élővé tette. Vértanúinkat általánosságban a tisztaság mártírjainak tekinthetjük, amit az önbecsülésük is megkövetelt. Kiontott vérük olyan alap, amelyen az évek során a Szt. Erzsébet nővérek kongregációjában új hivatások növekednek. Az egyre nagyobb időbeli távolság és a kedvezőtlen politikai körülmények ellenére a nővérek nagyszerű tanúságtételének emléke a wroclawi (Breslau) egyházkerületben és Felső-Sziléziában (Oberschlesien) mai napig élő. Úgy tűnik, üzenetükre éppen napjainkban van nagy szükség.
A boldoggá avatás előtt álló jelöltjeink a szembefordulás jelképei egy szeretettől megfosztott civilizációban. Olyanok, mint a bibliai „bátor nők”, akik mélyen Istenben gyökerezve teljesítették keresztény női szerepüket a világban. Példájukkal reményt adnak az egyház számára a jó és a szeretet győzelmére, Isten országában. A Szt. Erzsébet kongregáció nővérei számára pedig új szellemiséget, lelkiséget, új inspirációt hagynak, az alapítok karizmájának mélyebb és tisztább megvalósítására.
A boldoggá avatási folyamat elindítására a XX. sz. ötvenes éveinek vége felé már történtek első kísérletek, de az akkori politikai körülmények mindezeket lehetetlenné tették. A régóta várt, kedvező idő, később érkezett el. November 25-én Marian Golebiewski érsek, a wroclawi székesegyházban hivatalosan megnyitotta ISTEN SZOLGÁI: M. PASCHALIS JAHN ÉS KILENC TÁRSA boldoggá avatási folyamatát. Az ünnepségen számos püspök, pap, férfi és női szerzetes, és más hívő vett részt. Különösen sok Erzsébet nővér jött el egész Lengyelország területéről, Csehországból, Németországból, Norvégiából, Ukrajnából, Magyarországról és Olaszországból. A tíz vértanú minden Szt. Erzsébet nővér jelképe, akik 1945-ben a Vörös Hadsereg katonáinak az áldozatai lettek.
A nagy öröm napja 2015. szeptember 26-a volt, amikor a wroclawi főegyházmegyei érsek, Jozef Kupny, a közreműködő püspökök, és papok jelenlétében, ünnepélyes szentmise keretében a boldoggá avatásra jelölt nővéreink mártíromságának érdemi vizsgálatát egyházmegyei szinten lezártnak nyilvánította. A további vizsgálatok lefolytatása érdekében már valamennyi dokumentum a vatikáni Boldoggá és Szentté – avatási Kongregációhoz került. Reméljük és imádkozunk, hogy Isten megadja nekünk a kegyelmet, és a vértanú Szt. Erzsébet nővéreket oltárra emeli.
IMA M. PASCHALIS JAHN NŐVÉR ÉS KILENC TÁRSA
boldoggá – avatásáért, és a szükséges kegyelmek megszerzéséért (magánáhítat)
Megfeszített és feltámadott Jézus Krisztus Urunk, Te erőt adtál Maria Paschalis nővérnek, és kilenc társának, hogy életüket áldozatként felajánlják. Ők kiontott vérük árán őrizték meg Neked tett tisztasági hűségüket, védték meg női méltóságukat, tetteikkel az irgalmasság cselekedeteit gyakorolták. Add, hogy az egyház emelje oltárra őket, és tanúságuk napjaink hívő emberei számára is szemmel látható bizonyíték legyen. Add, hogy életük minket, utódokat is nagylelkű szolgálatra, és parancsolataid lelkiismeretes megtartására ösztönözzön. Ha ez a Te akaratoddal is megegyezik, az ő közbenjárásukra kérlek, adj nekem kegyelmet, hogy teljes bizalommal kérhesselek Téged… , aki élsz és uralkodsz mindörökkön örökké. Amen.
Mi Atyánk…Üdvözlégy Mária… Dicsőség az Atyának…
Paschalis nővér és kilenc társa közbenjárására felajánlott imaszándékaikat a következő címre küldhetik el:
Biuro Postulatorskie Zgromadzenia Sióstr sw. Elzbiety
Prowincja Wroclawska
PL-50-329 Wroclaw, ul. Sw. Józefa1/3
Tel: 0048/713 21 28 35; mobil: 0048/664754178
elzbietanki@archidiecezja.wroc.pl
Wroclaw-i Főegyházmegye jóváhagyása,
Wroclaw, 2011. 08. 22. L.dz. 373/2011
