Mikor Zsuzsa nővér megkérdezte, hogy mit várunk a lelkigyakorlattól, a válaszom az volt, hogy megerősítést Istentől. Tudtam, hogy valami csodálatos dolog fog történni, de pontosan nem tudtam, hogy mi lesz az. A lelkigyakorlat második napján rosszul éreztem magam; nyugtalanság lett úrrá rajtam. Isten így üzent nekem, hogy most Rá kell figyelnem. Este hosszabb időt töltöttem a kápolnában. De nem tudtam mit is mondjak Istennek ezért elkezdtem imádkozni az esti dicséretet. Korábban is zsolozsmáztam, de most a szívemig hatoltak a 109-es és a 129-es zsoltár szavai. Isten maga szólt hozzám. Zokogásban törtem ki, ekkor fogtam fel igazán mire is kaptam meghívást és mennyire szeret a Jóisten. Nagy kegyelmet kaptam az Úrtól. De ahol működik az Isteni kegyelem ott hamar felüti fejét a másik oldal is.
“Nem vagyok rá méltó, hogy Őt szolgáljam.” Aztán ráeszméltem, hogy tulajdonképpen senki sem méltó, csak törekszünk rá.
“És, ha nem tudom majd Őt úgy szolgálni, ahogy kell?” Jött az újabb kérdés. De a választ már Zsuzsa nővértől kaptam meg másnap, hogy a saját erőnkből bizony ez lehetetlen. Kértem Isten további kegyelmeit, megvilágosodást és felismerést. Hálát adtam mindenért a Jóistennek. A tenyerén hordoz, bár sokszor nem vettem észre. Mikor olvastuk a Bibliából azt a részt amikor Péter apostol 3-szor megtagadja Jézust valami megmozdult a lelkemben. Sokszor mondtam nemet Istennek, hiába hívott. Úgy éreztem ezzel én is megtagadtam Jézust. Fontos volt az a kérdés is amit Zsuzsa nővér feltett nekünk. “Hogy néz rád Jézus?” Én már tudom… Igyekszem úgy megélni a mindennapjaimat, hogy meg ne bántsam Szentséges Szívét.
Gyümölcsöző volt számomra ez a pár nap. Megtanultam, hogy Isten felhasználhat az Ő nagyobb dicsőségére egy nyugtalanságot is. Hiszen: ,,Az Isten szeretőknek minden a javukra válik.” (Róma 8,28) Köszönöm Istennek és a nővéreknek, hogy ott lehettem ezen a lelkigyakorlaton. Most pedig szeretnék hozzád szólni aki ezt olvasod. Te már kibontottad az Istentől Neked szánt ajándékot? Bármire is szól a hivatásod, merj igent mondani! Egy nagy kaland vár Rád! Szeretném, ha tudnád, hogy Isten nem az alkalmasakat hívja, hanem a meghívottakat teszi alkalmassá! Tökéletes terve van az életedre. Bízz Benne!
Cintia
