Róma, 2017. Húsvét
„Isten, ezt a Jézust támasztotta fel,
akinek mi mind tanúi vagyunk.”
(ApCsel.2,32)
Kedves Nővérek,
Kedves Szent Erzsébet Apostoli Közösségi Tagok,
Keresztségünk és hitünk által arra kaptunk meghívást, hogy Jézus életének, halálának és feltámadásának hiteles tanúságtevői legyünk. Húsvét reggelén, mi is, mint az apostolok, Jézus üres sírja előtt állunk, hogy élő hittel hirdessük: valóban feltámadt. Az üres sírra vetett pillantásunk, abban a tudatban erősíti meg hitünket, hogy: „Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta.” (Mt 28,6).
Él, és „ennek mindannyian tanúi vagyunk” (ApCsel 2,32).
A tanítványok Jézussal töltött élete tele volt rendkívüli eseményekkel. Tanúi voltak csodáinak, tetteinek, és követték Őt. A Jézust körülvevő embertömeg láttán, minden bizonnyal büszkék voltak arra, hogy minden nap közelében lehetnek, és hallhatják tanításait. Talán arról is álmodoztak, egy nap, az Ő oldalán ismertek és híresek lesznek. Megdöbbenve élték meg nagycsütörtök elhagyatottságát és nagypéntek szenvedését.
Elvesztették Urukat, akit halálra ítéltek. Annyi mindent vártak, és most Mesterük nélkül a társadalom kitaszítottai és megvetetteiként egyedül maradtak, mert követték Őt.
A nagyszombatot teljes csend és kiüresedés hatja át. A nagy fájdalmat azonban Húsvét öröme, a győzelem napja, a Feltámadás követi.
Három nappal később, az üres sír láttán, a tanítványokat ugyanolyan félelem és nyugtalanság töltötte el, mint amikor Mesterüket elveszítették. Lelkesen hallgatták az asszonyok által elmondottakat, még sem tudták elhinni, hogy valóban feltámadt. Gyorsan a sírhoz futottak, hogy meggyőződjenek az asszonyok szavainak valóságáról, és az elmondottakról saját maguk is bizonyosságot szerezzenek. Aggodalommal telve lépett be Péter a sírba, ahol látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt. Utána János is belépett a sírba „Látta és hitt” (Jn 20,6-9).
Ezek után a Feltámadott többször is megmutatkozott a tanítványok előtt, hogy erősítse hitüket. Amikor az utolsó vacsora termében megjelent közöttük, így köszöntötte őket: „Béke veletek!” és megmutatta sebeit.
„Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.” (Jn 20,20). Nem kételkedtek többé. A Feltámadottal való találkozás új reményt, örömet és erőt adott nekik. Életük célja, a feltámadás misztériumáról szóló valóság hirdetése lett. Hittek és igaz tanúkként mentek szerte a világba.
Mindazok előtt, akik összegyűltek az utolsó vacsora termében, és később a Főtanács előtt, Péter a többi apostollal együtt bátran jelentette ki: „mi mind tanúi vagyunk” (ApCsel 2,32).
A Feltámadottal való személyes találkozás nagy hatással volt rájuk, belső átalakuláshoz vezette őket, erősítette hitüket, ami által alkalmassá váltak arra, hogy másokkal is megismertessék Isten országát.
A megtapasztalás arra ösztönzi az embert, hogy bátran mondja ki mind azt, ami a szívében van, amit megélt. A tanúságtételhez Isten kegyelmet és bátorságot ad. Ezeket az adományokat nem saját céljainkra kapjuk, hanem mások szolgálatára.
Kedves Nővérek, Kedves Szent Erzsébet Apostoli Közösségi Tagok, ahhoz, hogy átélhessük Jézus feltámadásának örömét, először teljes szívvel böjtöt kell tartanunk, végig kell járnunk a keresztutat, át kell élnünk Jézus szenvedését, halálát, fájdalmát és elhagyatottságát.
A szentmiséken való közös részvétel – amelyre az Egyház hív minket – segít a Feltámadottal való örömteli találkozásban. Egy ilyen találkozás Jézussal megerősíti bennünk az életörömöt, tanúságtevésre bátorít, arra buzdít, hogy másokkal is megosszuk mindazt, amit megtapasztaltunk.
Jézus most is eljön hozzánk, és így szól: „Béke veletek!” Megérint kegyelmével, mint a tanítványokat az utolsó vacsora termében, és azt szeretné, hogy higgyünk, tanítása szerint éljünk, és bizonyosak legyünk abban, hogy feltámadt.
Az élő Istennel való minden megtapasztalás tanúkká teszi az embereket.
Mint szerzetesnők, és Szent Erzsébet Apostoli Közösségi Tagok épp úgy, mint az első tanítványok, arra vagyunk Isten által kiválasztottak, hogy teljes erőnkkel és tudásunkkal tanúsítsuk Jézus feltámadását. Tudnunk kell, hogy szavakban és tettekben is nagy felelősség hárul ránk Urunk feltámadásának tanúsításában.
Tanúságtevő bárki lehet, aki saját maga is megtapasztalta az igazságot, és erről személyesen tesz tanúságot.
A hit az ember egész lényét áthatja, képessé tesz arra, hogy Jézust a környezet reagálásától és kritikájától függetlenül mindenhol megismertessük, tanúságot tegyünk róla.
Ezzel a magatartásunkkal az embereknek megmutathatunk egy másik Krisztust, életük, gondolkodásuk megváltoztatására bátoríthatjuk őket, és segítségükre lehetünk az Istenhez vezető út megtalálásában.
Fontos, hogy az imában feltegyem magamnak a kérdést: Valóban találkozom Jézussal?
Sikerül-e úgy beszélnem vele, mint barát a baráttal?
Életemen keresztül megmutatom-e másoknak, hogy döntéseimben és választásaimban
fontos-e Jézus?
Valóban hiteles tanúságtevője vagyok-e a Feltámadottnak?
Kedves Nővérek, Kedves Szent Erzsébet Apostoli Közösségi Tagok, a húsvét ünnepe alkalmából mindannyiunk számára kívánom, hogy a Feltámadottal való személyes találkozás igaz örömmel, rendíthetetlen reménnyel, és isteni békével töltsön el. Adjon erőt ahhoz, hogy mindennapi feladatainkban Jézus feltámadásának hiteles tanúságtevői legyünk.
Lélekben Önökkel együtt ünnepelve küldöm szívélyes nővéri üdvözletem az Általános Vezetőség, és az Általános Tanácsunk minden nővére nevében.
S.M. Samuela
